Arany János
(1817 – 1882)
Költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Nagyszalontán született jobbágysorba süllyedt nemesi családból. A debreceni kollégiumban tanult. Kisújszálláson segédtanító, majd vándorszínész lett. Visszatérve szülővárosába tanítóként, majd aljegyzőként dolgozott.

Pályadíjat nyert első hosszabb műve, Az elveszett alkotmány című komikus eposz, majd a Toldi (1846) című történelmi témájú elbeszélő költeménye, mely a 19. századi magyar irodalom és egyben a népi realizmus kiemelkedő alkotása, mely trilógiává egészült ki a Toldi estéjével (1854) és a Toldi szerelmével (1879). A Toldi Petőfi barátságát hozta meg számára.

Az 1848-as forradalom idején a Nép Barátja című néplap szerkesztője, rövid ideig nemzetőr.
A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, Geszten a Tisza családnál nevelősködött. 1851-tól a nagykőrösi református gimnázium tanára.

Költészete a nagykőrösi években elmélyültebbé és árnyaltabbá vált. A szabadságharc bukása utáni tragikus életérzésből fakadó belső meghasonlottságát és az 1848-as forradalomhoz fűződő elkötelezettségét egyszerre fejezte ki versekkel és kiemelkedő művészi értékű balladákkal.

1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Előbb a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú című lapot szerkesztette.

A népiesség, realizmus és eredetiség kérdéseiről elméleti tanulmányokat jelentetett meg. Hun mondából megírta tervezett népi eposzának első részét, a líraisággal átszőtt, lélekrajzzal korszerűbbé formált Buda halálát.(1863).

1865-től az Akadémia titkára, később főtitkára. Míg hivatalának élt, 12 évre csaknem teljesen elhallgatott, de a némaságot kései költészetének megújulása követte az Őszikék ciklus letisztult formavilágú verseiben és a kései balladákban. Fontosak irodalomtörténeti és elméleti tanulmányai. Shakespeare – és Arisztophanész – fordításai egyedülálló nyelvi tehetségről tanúskodnak.