Kőrösi Csoma Sándor a nagy magyar utazó
1784-1842
„Bölcsőjét kereste a magyarnak…”
„Székely hegyekből messze Ázsiába,
Az őshazába vándorolt ki ő,
Feje felett a vén, szent Himalája,
Tán öregebb, mint maga az idő.”
Juhász Gyula
Ha eredeti célját nem érte is el, tudományos munkáival, hősies életével, hazaszeretetével példát adott nemzetének. Széchenyi István, a nagy hazafi megérezte e nagyszerű élet lelkesítő erejét. A dardzsilingi sír képe ott állt asztalán. Köréje e sorokat vésette, amelyek később felkerültek a sírra is:
„Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.
Nem maga helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel és nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!”
Kőrösi Csoma Sándornak fiatal korától kezdve egyetlen nagy célja volt: megtalálni a magyarság őshazáját. Ezt a célt nem érte el ugyan, mégis világhírűvé vált: az ő révén ismerte meg Európa a tibeti kultúrát.
Az erdélyi Kőrös községben született, tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd 1814-ben Göttingenbe küldték, ahol keleti nyelveket tanult. Teheránba 1819 novemberében indult, és 1820-ban érkezett. Itt négy hónapig perzsául tanult, majd – csatlakozva egy karavánhoz – Afganisztánon át Indiába ment.
1822 júniusában érkezett meg Északnyugat-Indiába, Leh-be, a Lada khi királyság székhelyére. Innen azonban a háborús helyzet és a veszélyes, nehéz út miatt nem tudott továbbutazni Kelet-Turkesztánba, a feltételezett őshaza irányába. Leh-ben találkozott egy angol tisztviselővel, aki rábeszélte őt, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet. Ezt Kőrösi Csoma megfogadta, azt remélve, hogy a tibeti lámakolostorok könyvtáraiban megtalálja azt a kiindulópontot, ahonnan elindulhat a magyarokkal rokon ázsiai népek felkutatására.
Különböző kolostorokban -1822 és 1830 között – élve a tibeti nyelv, a történelem, irodalom mellett a buddhizmust is megismerte. Kalkuttába1831-ben visszatért vissza, ahol az Ázsiai Társaság könyvtárában alkalmazták két évre. Ez idő alatt készítette el alapvető munkáját, az 1834-ben megjelent Tibeti nyelvtant és a Tibeti- Angol Szótárt.
1842-ben Kőrösi Csoma ismét útnak indult: Tibeten átkelve észak felé akarta megkeresni a magyarok őshazáját. Nem jutott azonban messzire, az akkor még gyógyíthatatlan malária megtámadta, s a Himalájához közeli Dardzsilingben meghalt. Síremléke – angol és magyar feliratokkal – ma is ott található.